2019 0321 01

Tombol az orkán, csavargatja kifelé a fákat. A telefonod nem működik, az autódra rádőlt egy fa, a bal lábad beszorult, kiszállni nem tudsz, elindulni nem tudsz, segítséget hívni nem tudsz. A betört üvegek félig halálra sebeztek, a szél rémisztő hanggal fütyül befelé, hogy még elvérezni se lehessen nyugodtan - ja, és természetesen egy kiéhezett farkascsorda közelít, futólépésben, ahogy szokták. Csak azért, hogy a higgadt várakozás se legyen opció. Ez egy ilyen aljas feladat.

Na? Mit kell ilyenkor csinálni?

Segítségért kiabálsz? Hegyes tárgyakat keresel, hogy megvédd magad? Kötszert, hogy ellásd a sérüléseidet? Amatőr vagy, kis barátom.

A profik bezzeg tudják a megfejtést:

csak hinned kell magadban!



Ez minden! Hát persze! Hogy erre miért is nem gondoltál?... Az előadó, futurisztikus kis rádiós headsettel a fején, büszkén fel-alá járkál a színpadon, és bólogat. Bizony, a siker mindig fejben dől el. Bizony, te vagy az egészben a legfontosabb - nem a szél, nem a farkasok, nem a kidőlt fák, hanem csak az számít, hogy hogyan állsz hozzá ehhez az egészhez! Ugye? Mer ha úgy állsz hozzá, hogy "na most végem van, most meg fogok halni", hát akkor nyilván meghalsz! És akkor ne is csodálkozz, és te tehetsz az egészről!

Szabó Péter motivációs tréner, forrás: YouTube

2019 0321 08

Mert nem hittél magadban eléggé.

Vajon hogyan jutott oda egy gondolkodó lényekből álló, szervezett, civilizált társadalom, hogy ilyen abszurd állításoknak adjon hitelt? Miért figyelünk oda egyáltalán, amikor teljesen nyilvánvaló, hogy a dolgok nem fejben dőlnek el - semmiképp sem kizárólag ott, és még csak nem is leginkább, és igazából pontosan tudjuk, hogy mindez nem más, mint átlátszó, ostoba hazugság? Miért dőlünk be valaminek, amit két perc alatt meg lehet cáfolni?

2019 0321 03

Nos, kérdezd csak meg az előadót.

Persze nem fog őszintén válaszolni, de azért ő pontosan tudja ám, honnan jött össze neki a siker meg a sokadszor is zsúfolásig telt nézőtér. Neki ugyanis több esze volt annál, hogy saját magában higgyen. Ő benned hitt. Abban, hogy te nagyon szeretnél egy másik valóságot. Egy olyat, ahol csak hinni kell valamiben, és az megtörténik. És tudta, hogy ha mutat neked egy ilyet, és ráír egy pofátlanul magas árat, te azt gondolkodás nélkül ki fogod fizetni. És kifizetted, mert itt vagy és hallgatod.

Vegyünk egy átlagembert. Nevezzük például Gizinek. Gizi nem túl szép, nem túl tehetséges, és már az iskolában is sokat csúfolták, hol egyikből, hol másikból kifolyólag. Gizi egy szemüveges, kissé teltkarcsú, alapjában véve jólelkű felnőtt lett, aki a mai napig nem érti, hogy ha egyszer a népmesében mindig a jók kapták a fele királyságot meg a szőke lovon a herceget, akkor neki mégis hol csúszhatott félre a projekt. Talán nem vagyok szép, gondolja szomorúan. Talán butácska is vagyok, és nincs bennem semmi érdekes. Talán ezért tartok itt. És bánatosan elindul minden nap a munkába, és mindenki elől félreáll, mert ő ráér utolsónak felszállni, csak ne tessék haragudni, hogy létezik.



Aztán egy szép napon megtörténik a beavatás. Gizi egyszer csak szembetalálja magát egy emberrel, aki azt mondja neki: "de hiszen te csodálatos vagy!"... Először kineveti majd. Azt mondja, hogy ő nem csodálatos, és ugyan kérem, ne ugrassák őt, nagyon kedves gondolat ez, de hát van neki elég baja. Az ember azonban nem tágít. "Gizi, mondom néked, te bizony igenis csodálatos vagy! Kelj fel és járj!" - és másodikra, harmadikra talán még mindig nem, de századikra a legcsökönyösebb OKJ diplomás könyvelő-bérszámfejtőben is meg fog mozdulni valami, hogy talán mégis igaz, hogy talán ez az ember nem is mond akkora butaságot. Már csak az érdekli majd, hogy ha tényleg olyan csodálatos, akkor ugyan miért nem sikerül neki soha semmi. Erre pedig már készen van a frappáns válasz: hát azért, mert nem hittél magadban! Azért, drága Gizi, mert azt hitted, hogy nem vagy csodálatos, és aki nem hiszi azt, az persze hogy soha nem is lehet!

Innentől aztán nincs visszaút.

Az értékesítők mindenre gondoltak. Felépítették az egész rendszert. Tessék, hunyd be a szemed, és képzeld el, hogy nem vagy lottómilliárdos! Próbálj erősen hinni benne. Úgy. Most nyisd ki! Na? Ugye hogy nem vagy az? Látod, ilyen, amikor nem hiszel magadban. És most mutatunk neked egy csomó képet Steve Jobsról, Bill Gatesről, Mark Zuckerbergről, meg egy csomó híres emberről, látod, ők behunyták a szemüket, és azt képzelték, hogy van pénzük! Igen, ők ebben hittek! Tessék, csináld te is!



Nem sikerült? Ja, hát persze hogy nem, mert nem hitted el igazán! Mert ezt gyakorolni kell, mert idő kell, amíg rááll az agyad, és persze nálunk lehet ezt a legjobban megtanulni, most alkalmanként csak tizenötezer, de vedd csak meg egész évre, és akkor már csak tízre jön ki! Minden harmadikat ingyen kapod! Hát nem csodálatos?... Neeeeeeeem, nem, nem... TE vagy csodálatos!

2019 0321 06

Az önbizalom mint termék

A jó értékesítő sosem mond olyat, hogy "nincs". Azt mondja helyette, hogy "nem lesz olcsó, de megoldjuk!" - és megoldja neked, mert te nem érted, hogy miben veszel részt. Hogy ez egy egyszerű üzleti bűvésztrükk, amin ötéves korodban még simán átláttál volna. Te tényleg inkább elhiszel egy szebb világot: nem változtatni próbálsz magadon, inkább elhiszed, hogy minden fejben dől el, mert ott nagyon könnyű bármin változtatni. Ha fejben úgy döntesz, hogy gazdag leszel, aznap már úgy fekhetsz le, hogy "ma tettem valamit a jövőmért", hát ki ne szeretne így lefeküdni!



Az önbizalom nagyon egyszerű termék. Eladják neked, hogy jobb vagy, mint amilyen vagy. Azért adják el, mert ettől hirtelen egy csomó mindent akarsz majd - ha elhiszed, hogy a siker karnyújtásnyira van, ki fogod nyújtani érte a kezed. És melyik értékesítő ne tudna eladni valamit egy kinyújtott kéznek?

Hidd el magadról, hogy tudsz rajzolni! Hidd el igazán! Koncentrálj! Helyes. Most pedig fizesd be ezt a tanfolyamot, itt majd megtanítunk még jobban! Hiszen már érzed, hogy megvan hozzá a tehetséged!...

2019 0321 04

Az önbizalmat azért egyszerű eladni, mert titokban minden ember vágyik rá. Mindenki azt akarja, hogy dicsérjék, hogy elismerjék, hogy csodálják azért, amit tud. Amiben tehetséges, amiben sikeres, amiben jobb, mint mások. Szeretné hinni. És bár hülyeség, hiszen ha tényleg olyan jó lenne valamiben, arról felnőttkorára már bizonyára tudna - a remény, hogy mégis kiderül valami, az esély, hogy hirtelen felfedez magában valami csodálatosat, arra ösztönzi a legtöbb embert, hogy félredobja a józan világlátását, hátha eddig az akadályozta. A sok negatív gondolat, ugye? A sok önkritika. A sok józan ész. Amivel mindig azt gondoltad, hogy "nem tudom megcsinálni, nem tudom megcsinálni". Micsoda átkozott hitetlenség - biztos, hogy ezért nem sikerült eddig, ugye?



Pedig az agyad pontosan tudja, mit beszél. Tisztában van azzal, hogy nem tudod átugrani a szakadékot, és figyelmeztet. Vigyázz! Ne indulj el! Veszélyes. Ha megpróbálod, leesel. Öt métert tudsz ugrani, és tizenháromra van a túloldal. Nincs esélyed. Ne próbáld ki. De hála a nagyszerű motivációs előadónak, hála az önbizalomtrénernek, a sikerkönyvnek, az istenhitnek, a Dale Carnegie Összesnek és a pszichológia ismeretterjesztő folyóiratnak, te most már sokkal bátrabb leszel ennél! Mit neked kétségek? Már futsz is neki teljes erőből, hogy aztán a szikla peremén elrugaszkodj...

2019 0321 02

És lefelé menet már tudni fogod, hol volt a trükk. Megérted majd, hogy a szakadékon átnézve mindig csak a túlpartot látod. Hogy mindig csak azokra koncentráltál, akiknek sikerült, mert azok voltak az orrod elé téve példának. Hogy ami ennyi embernek sikerült, az miért ne jöhetne össze neked is! Milyen logikusnak tűnt! Pedig elég lett volna csak egy kicsit jobban kihajolni, hogy lásd a szakadék alját. Ahol százszor, ezerszer annyian gyűltek össze, és mostanra már mind rájöttek, hogy valaki csúnyán becsapta őket. Csak most már minek. Amikor már betoltad a pénzedet a tőzsdei játékba, amikor már kifizetted az énektanárt, hogy megnyerd a tehetségkutatót, amikor már megvetted a hatvan kiló csodakozmetikumot, amitől gyönyörű lesz a bőrőd, amikor már belevágtál a vállalkozásba, mert felvetted a zakót meg a nyakkendőt, és a tükörképed hirtelen nagyon kompetensnek látszott - akkor már hiába jön meg a felismerés pillanata.



Én nem vagyok sikertréner. Én nem mondom, hogy sokkal több van benned, hogy bátraké a szerencse, és ugorj el a semmibe, hogy megnyerd a mindent. Nem tartok előadásokat, és nem mutatok neked grafikonokat, amik egy jobbra-felfelé mutató piros nyílban végződnek. Én csak azt mondom, amit a görögök óta mindenki: hogy kételkedj! Hogy ne hidd el, amit a motivációs szakértő mond, mert ő sem ért hozzá. Fogalma nincs, mit beszél, ő ott egy középszerű, fantáziátlan üzletember, aki egyetlen dologgal tudott odakerülni, ahol most van: hogy neked meg a többieknek összevissza hazudott. Hogy elhitette veled, hogy neked van valami, ami neki ugyan nincs, de te majd kifizeted helyette is. A sok-sok kis reményből neki összeállt a valóság, és már senki sem fogja őt kérdőre vonni, hogy a többieknek hol van a Ferrari meg a tengerparti nyaraló. Neki megvan. Látod? Bizonyára hitt magában, és azért.

Én csak azt mondom, hogy te ne higgy benne. Ne fuss azért, hogy ő átérjen a szakadékon. Inkább mutasd meg neki, hogy te nem félsz a valóságtól. Mutasd meg neki, hogy egyáltalán mi az a valóság.

Nyerjen ott, ha tud.



by egalion

 
 
 

Comments powered by CComment