Amennyiben nem látod lentebb a hirdetéseket, kérjük kapcsold ki a reklámblokkolót! (Ne vágj ilyen arcot, pontosan tudjuk, hogy olvasóink többsége adblockert használ - kb. mintha te minden másnap ingyen dolgoznál.) Oldalunkat önerőből, reklámokkal, illetve támogatásokkal igyekszünk stabilan üzemeltetni.

20q9 0509 01

Meg kell, kérem, a szívnek szakadni, csak nem azért, ami az elemzésünk tárgyát képező valamiben olvasható, hanem inkább amiatt, hogy ezt felnőtt emberek elhiszik és osztják. Méghozzá a négy égtáj minden irányába, teli marékkal szórják, és büszkék is a tulajdon ostobaságukra – amivel gátlástalan gazemberek zsebét tömik.

Igen, az osztogatással.

Mert nekik van szívük.

Nekem is van, de azért gondolkodásra – ha nem magánéleti ügyekről van szó – inkább egy agy nevű szervet használok, tessék kipróbálni, nálam bevált. És sok kellemetlenségtől megóvott már ez a módszer: attól mindenképpen, hogy elhiggyem az álhírlapok könnygerjesztő szamárságait. Azoknak is megvan a maguk célja, leginkább a pénzszerzés – de lássuk a mai munkadarabunkat.



Fogjuk be alaposan a satuba, mert a ma-reggel.me-ről származik, síkos, csúszós, még kicsúszik a markunkból vizsgálat közben. Mit mond a lélekrázó alkotás?

„Daganattal küzdő édesapa vagyok, aki néhány hónapja balesetben elvesztette feleségét.Orvosaim szerint néhány hetem lehet hátra, senkim nincs ezért Önökhöz fordulok. Nézzék meg ma 2 éves iker Down-szindromás kislányaimat, talán találok olyat, aki halálom után szívesen fogadná Őket örökbe!
Tóth Ádám vagyok Budapesten élek.

Feleségemmel és két kislányunkkal nagy boldogságban éltünk.
Sajnos Évát a kedvesemet néhány hónappal ezelőtt szerencsétlen módon halálra gázolta egy autó.
Én egy éve küzdöm nyirokcsomó rákkal.
Orvosaim mindent megtesznek értem, de sajnos tegnap közölték, hogy csupán néhány hetem lehet hátra.
Sajnos Éva és én is állami gondozásban nőttünk fel, ezért senkim nincs a világon.

Két gyönyörű kislányom Ági és Éva ma 2 évesek.
Szépen fejlődnek, értelmes kislányok, akik hatalmas szeretetet tudnak adni.
Nem akarok meghalni, de sajnos be kell látnom orvosaim talán nem tévednek, ezért fordulok Önökhöz segítségért.
Nem szeretnék azzal a tudattal távoznia földi életből, hogy Ők is állami gondozásba kerülhetnek.
Kérem nézzék meg a két drága kicsi lányt, majd osszák meg soraimat, bízván abban, hogy találok olyan családot, aki szívesen magához venné az én drága Tündérkéimet!”

2019 0509 02

Ilyenkor a jólelkű olvasó leül Babilon vizeinél és sír (az olyan rosszmájú is, mint én csak a rosszmájúak a jólelkűeket siratják, nem a kedves „papát”). Kérem, ennyi baj, gond, istenverése és pech együtt nincs az összes brazil tévésorozatban, a Rabszolgasorstól mostanáig és vissza.

Halálos autóbaleset.

Down-szindrómás gyerekek, ráadásul ikrek.

Nyirokcsomó-rák, amiről az orvosok egy hentes és mészáros közvetlenségével közlik, miszerint a páciens nem húzza pár hétnél tovább.

Azonnal jöjjön egy jótét lélek, és vigye el a kislányokat!

Mert az örökbefogadás így működik, mintha kismacskákról lenne szó, elviszik a gyerekeket, minden hivatali aktatologatás nélkül, oszt jól van.



Már ez is mutatja, hogy az írás minden szava szemenszedett hazugság, de a logika többet is mond. Fogadjuk el munkahipotézisként a kedves papa állításait, és tételezzük fel róla a jóhiszeműséget. Akkor viszont hova menjenek a kislányokért? Hova menjen, aki segíteni akar? Mert az írásban sehol egy cím, annyit tudunk meg belőle, hogy a gyakori nevű Tóth Ádám Budapesten él. Munka lesz végigjárni minden ilyen nevű fővárosi lakost, ha valaki rászánja magát.

Jó, akkor biztos a szerkesztőségben van a cím. Azt hogy lehet elérni?

Azt, kérem, sehogy. Az elérhetősége egy link: „CREATED BY SORA TEMPLATES & UZENET – Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.”, amire rákattintva azonnal az oldal tetejére küld minket – ez nem egy mailcím, ez egy hazugság, szélhámosság. Viszont, hogy súlyosbító körülményt is mondjak, ugyanez van a tudasfaja.club oldalának alján kapcsolati lehetőségként – naná, más jelek is azt mutatják, hogy egy cég ez, nem kettő.



Jó, akkor mi nem tudjuk felvenni a kapcsolatot ezekkel az érzelmi haramiákkal, zsarolókkal, de tessék mondani, a kedves papának hogy a csodába sikerült? Annak a kedves papának, aki elvileg vaktában adná örökbe a lányait, minden hatósági vagy egyéb kontroll nélkül, nem törődve azzal, hogy esetleg rossz, agresszív emberekhez, netán pedofilekhez is kerülhetnek.

Kissé megáll az eszem, hogy ezt emberek tíz- és százezrei elhiszik. Névtelen írást olvasunk egy impresszum és elérhetőség nélküli lapban, azonnal hitelt adunk neki és osztjuk, mintha az életünk függene tőle. Azonban ha egy komoly, közismert sajtótermékbe ír az ember megjelölt források alapján egy reális elemzést, abba harmincan kötnek bele, még jó, ha be nem perelik érte (ha meg beperelik, az nekik nem lesz olyan nagyon jó, mert egy-egy ilyen bukás a felperesnek olyan 150-200 ezer forint között szokott fájni).



Jó, akkor lépjünk tovább, tekintsük a fotókat.

A kedves papa képe manipulált, vágott lehet, mert sehol fel nem lelhető a világhálón, ezt a közleményt kivéve. De ne tessék csettinteni, hogy „lám, akkor igazat mond az írás” - ugyanis a kislányok képe viszont már megjelent. De meg ám.

A most két éves, Down-kóros iker kislányok négy évvel ezelőtt még Brazíliában voltak kétévesek, megszületésük előtt, ami szintén bizonyítja, mekkora csodák vannak a kamusajtó világában. Az őket ábrázoló fotó 2014. december 24-én jelent meg, Vera Garcia tollából a „Blog deficiente ciente”, vagyis „Tudatos sérültek blogja” oldalán – karácsonyi jókívánságként. Igaz, a Down-szindróma stimmelt.

De azon kívül semmi más.



Ha most álhírlapot írnék, idekanyarítanék egy krimit arról, ahogy a kislányokat három évvel a születésük előtt elrabolja Tóth Ádám, eleve kétévesen, és tegnapig mélyhűtőben hibernálja őket, hogy ne öregedjenek.

De nem álhírlapot írok, hanem száraz beszámolót egy csalásról, tehát azt mondom: kérem, ez a fotó lopott, a történet hazugság, a „papáról” meg csak a Jóisten tudja, kicsoda.

Aki megosztotta – igen, az egyetlen őszinte félmondat az oldalon az, hogy „osszák meg soraimat” - az bizony elég szépen megtámogatta az őt érzelmi alapon becsapó szélhámosokat.

De hát hol van ebben a pénz? - tetszenek majd kérdezni nagy, tágra nyílt, Lencsi-baba-szemekkel.

A hirdetésben, kérném tisztelettel.



Amiből egészen pontosan negyvennyolc van az írás körül. Azt már múltkor levezettem, hogy ha osztogatnak egy ilyen hazugságot, az legalább fél millió emberhez juthat el, tartsuk is meg ezt a számot, mert könnyű vele számolni. Akkor ezek szerint egy hirdetés huszonnégymilliószor oszolhat meg. És ha csak egy forintot kapnának minden megosztás után, akkor is öt perc munkával kerestek egy nap alatt huszonnégymilliót. De nem annyit kapnak, hanem jóval többet.

Mondják, van maguknak ekkora napidíjuk?

Nekem sincs.

Szóval, összegezve: degeszre tetszenek tömni néhány cinikus gazember zsebét, akik röhögve találják ki a blődebbnél blődebb marhaságokat, könnyfakasztó rémmeséket, hazugságokat és valószínűleg remekül szórakoznak az osztogatókon.

Lehet, hogy nincs szívem, de ha az agyammal gondolkodom, legalább átlátok ezeken a szélhámosságokon.

Tessék kipróbálni.

Nem fog fájni.

                        Szele Tamás



Comments powered by CComment