Amennyiben nem látod a cikkben a hirdetéseket, kérjük kapcsold ki a reklámblokkolód! Oldalunkat önerőből, reklámokkal, illetve támogatásokkal igyekszünk üzemeltetni.

2019 0310 01

Régóta mondják a szakértők, hogy a számítógépes rendszerek gyenge pontja az emberi tényező. Hogy a jelszavak már elég biztonságosak, hogy az átviteli közeg már rendesen van titkosítva, a hálózatot magát már alig lehet feltörni, egy csomó minden már nagyon stabilan be van védve, de a határtalan emberi ostobaságra nincs gyógyszer.

Régóta mondják, de hiába.

Mert az ember egy olyan rendszer, amit mindig meg lehet hackelni. Az embernek van bizonytalansága, van hiúsága, van nyereségvágya, van irigysége, van egy csomó olyan nyomáspontja, amire reagál, és amin keresztül akkor is be lehet jutni, ha amúgy minden környező elektronikai megoldás maximális védelmet próbál nyújtani a szerencsétlennek.



Hogyan lehetséges az, hogy 2019-ben, túl egy csomó nagy kaliberű adatlopáson, szivárgáson, botrányon és leleplezésen, még mindig olyan mennyiségben vannak naiv ügyfelek, hogy a csalók komoly szinten meg tudnak élni belőlük?... Az okok tulajdonképpen egyszerűek, csak nem szeretjük őket. Mert hát olyan ciki, hogy ilyenek vagyunk. Mi, emberek.

Pedig ilyenek vagyunk.

Nézzük, mik azok a nagyon is emberi, nagyon is hétköznapi tulajdonságok, amikről hiába tudjuk, hogy ott vannak bennünk, holnap is működni fognak - és hogyan lehet őket kiaknázni!

Hiúság

Az első és legfontosabb fegyver, amit ellenünk fordítanak, a hiúságunk. Adott mondjuk egy Facebookos "IQ teszt", amiből végre megtudhatjuk, mennyire vagyunk okosak? Persze hogy kitöltjük! Nyilván nem egy rendes IQ teszt lesz, hanem 30 szedett-vedett kérdés, lószart sem fog mérni, senki nem hitelesítette - a pénzünk viszont valódi, amit adunk érte. Merthogy a végén majd persze fizetni kell, hogy megtudjuk az eredményt. Ha nem fizetni, akkor megosztani - ez gyakorlatilag ugyanúgy ellenszolgáltatás, csak egy másik valutában: ilyenkor kontakttal fizetünk. Az ismerőseinkkel, az ő személyükkel és a róluk megadott információkkal. Alapesetben egy e-mail címmel - ez a fillér megfelelője az online világban.



A különlegesség iránti vágy is a hiúsághoz sorolható. Az ember szereti elhinni magáról, hogy ő más, hogy ő különb, mint a többiek. Sokszor annak dőlünk be, hogy "száz emberből csak ketten tudják helyesen megoldani ezt a feladatot", máskor azt olvassuk, hogy "ha látod a képen a macskát, akkor te abba a 2%-ba tartozol, akiknek az agya máshogy működik", vagy egyszerűen csak azzal kábítanak, hogy "ez a te napod - talán éppen a tiéd lesz a piros sportkocsi", és már osztjuk is meg mindenkivel az éppen aktuális agyzsibbasztó fasságot, amit odatettek elénk, hogy ezzel lehet nyerni. Akarjuk, hogy éppen mi legyünk azok. Akarjuk, hogy nekünk legyen valami, ami a többieknek nem jött össze. Pedig mindenki látja a macskát, mindenki meg tudja oldani a feladatot, és senki nem nyer sportkocsit, mert azt a szervező unokaöccse fogja hazavinni, akkor is, ha oda van írva, hogy nem vehet részt a sorsolásban a közelirokon. Hát jóhogy megoldják.

Kíváncsiság

Az ember sokszor be akar tekinteni abba, amibe nem lehet. A saját jövőjébe. Az ismerősök jövőjébe. A múltjába, az előző életébe. A sorsába, ami előre meg van írva. A saját tulajdonságaiba, amiket nyilván a távoli csillagok meg a véletlenszámmal működő személyiségelemző weboldalak tudnak a legjobban. Képes kitölteni egy csomó adatot saját magáról, hogy a csaló oldal megmondja neki, mennyire lobbanékony, szenvedélyes, hűséges, családcentrikus, maximalista, megbocsátó, erkölcsös, tiszta szívű, jó barát, jó férj, jó feleség, jó bármi; az eredmények megint semmit nem fognak érni, viszont a kérdésekre boldogan beírt adatok valósak, az életkor, a születési hely és a foglalkozás nagyon is konkrétan értékesíthetőek, főleg ha sok van belőlük, frissen vannak szüretelve, és tartozik hozzájuk egy emailcím, ami biztosan él. És él, mert kapsz rá egy kódot, ami nélkül nem jön meg a jutalomfalat - vagy eleve a közösségi oldalnak adsz engedélyt, hogy kiadja.



Az emberek még ma sem értik, hogy az adataik értéket képviselnek; hogy ha ingyen adják nekik a szolgáltatást, akkor ők maguk jelentik a terméket, és hogy ingyen ebéd csak az egérfogóban van. Nem, ők boldogan kitöltik még a "milyen színű egér vagy" kérdőívet is.

2019 0310 02

Érzelmesség

Ha a konkrét jövőbe nem is mindig lehet belelátni, azért általános iránymutatást mindig beszerezhet az ember a közösségi térben. Akár megindító szónoklat arról, hogy "milyen csodálatosak a nők, csak az az egy bajuk van, hogy elfelejtik, mennyit érnek", akár gyönyörű tanmese arról, hogy "a bölcs csak annyit mondott: saját magadnak kell megkeresni az utat", lesz benne valami, amitől párás szemmel nézel az alkonyatba, és úgy érzed, hogy úristen, ezt mindenkinek el kéne olvasnia. (Megosztás közben ezt általában hozzá is teszed.) Pedig szinte nincs olyan sablonbölcsesség, nincs az a teszkógazdaságos filozófiai fordulat, amit már ne olvasott volna a háromnegyedük, mindamellett, hogy egyébként is tudták, mert teljesen triviális. "A sikerhez vezető út mindig rögös, de a kitartó ember nem fordul vissza". Nemár, tényleg? "A legszebb díszdoboz a szíved, benne az ajándék a szeretet". Uramisten. "Válaszd az életet a pusztulás helyett, válaszd a fényt a sötétség helyett!" Soha nem hittük volna, ugye? És persze oszd meg mindenkivel a fényt, meg a sikert, meg a szeretetet is, mert ha csak neked segít egy ilyen bölcsesség, akkor az, aki összetákolta, bizonyára dühös lesz, és rád küld valami rontást.



Neki ugyanis esze ágában sem volt rajtad segíteni. Ő meg akarta mutatni a megrendelőinek, hogy hány embert ér el egy ilyen kampánnyal, és utána komoly pénzeket akart kérni vírusmarketing címszó alatt. Te pedig könnyes szemmel elküldted a barátoknak, és azóta ők is könnyes szemmel elküldték az ő barátaiknak. Ha meghatott pityergés helyett tüsszentést okozna, már a fél város karanténban ülne, és vegyvédelmi ruhás fegyveresek cirkálnának odakint. Szerencsére nem a nyálkahártyát, hanem az agyat támadja ez a járvány, úgyhogy mindenki könnyedén legyint rá. Emberi agy? Ugyan már, az a legkevesebb.

Agresszió

Ne felejtsük ki a keményebb indulatokat se. "Oszd meg, ha te is úgy gondolod, hogy Mészáros Dezsőnek túl sok jachtja van!" - érthető, hiszen attól kevesebb lesz neki. "348 beteg gyerekre omlott rá a közkórház, de Orkán Vilmos szerint nincs elég sportpálya - oszd meg, ha szerinted is elég volt!" - előtted van, ahogy az építőmunkások sóhajtva hazamennek, mert túl sok a megosztás, ugye?... "Trunk újabb hajmeresztő kijelentést tett: szerinte a Föld banán alakú" - erre nem is kell odaírni, hogy oszd meg, mindenkinek a banán a kedvenc gyümölcse, és Donald a kedvenc kacsája. Elnézést, hogy a neveket a felismerhetetlenségig megváltoztattuk - profik vagyunk.

2019 0310 03

Az indulatokat nagyon könnyű felkorbácsolni, mert az indulatok az agynak egy olyan szintjéről származnak, ami sosem tanult önfegyelmet. Buta, mint egy vadállat, és ugyanúgy idomítható. Hát idomítják. Hogy miért? Nos, a politika világában elsősorban az a cél, hogy az emberek online adják ki a gőzt, ettől ugyanis megnyugszanak egy idő után. Ha mégsem, akkor parázs vita alakul ki, de ekkor már egymásra kezdenek haragudni. Az indulatok arra jók, hogy könnyebb legyen bánni a tömeggel. Hogy megjósolható legyen, mire mit reagál a közönség. Ezzel persze nem tudsz közvetlen pénzhez jutni, viszont a közvéleménykutatás soha nem látott pontossággal tud majd jósolni, és ha kell, akár be is avatkozhatsz, hogy megigazítsd a számokat. Jópofa, mi? A kereskedelem világából sokat lehet tanulni. Mert persze hogy nem a politika kezdte el, hanem a világmárkák, akik a tömegmanipulációra mindig vevők, és mindig elsőként csapnak le a legújabb vívmányaira. És lássunk tisztán: nem két forint megy arra, hogy ezeket kutassák. A fegyverkezés talán az egyetlen zseb, ami jobban ki van tömve.



Mennyi az állás?

A közösségi tér olyan, mint egy óriási táblás játék. Megvannak a szabályok, megvannak a kártyák, amiket elő lehet húzni és érvényesíteni lehet, és fentről mindez nagyon jól áttekinthető. Csak bábunak lenni rossz benne. A bábu az egész játék során semmi mást nem csinál, mint hagyja, hogy fentről megfogják és odébb tolják - mert aki többet tud betolni a célba, az nyert.

A játékosok között vannak egészen pitiánerek, filléres csalók, akik csak azért jöttek, hogy egyszer-kétszer hatost dobjanak a kockával. Vannak közepesen ügyesek, akik csoportokat építenek a bábukból, mert azokat egyszerre lehet mozgatni. És vannak az igazi nagyágyúk, akik szükség esetén meg is tudják dönteni a táblát, mert sokmillió bábut így egyszerűbb mozgatni.



Nem az a baj, hogy ki nyeri ezt a játékot.

Az a baj, hogy aki a táblán áll, az eleve nem nyerhet. Ő csak segíthet valakinek célba érni. A kisember, a tömegben tolakodó százezredik egyforma bábu, csak annyit tehet, hogy saját magát nem hagyja tologatni - de ehhez az kell, hogy a többiek se tudják lökdösni az előírt irányba.

A közösségi oldallal szemben a kisember egyelőre védtelen. És ennek már nagyon nem kéne így lennie. Évek óta ki kellett volna alakulnia egy újfajta immunválasznak, amivel a rendszer gyenge pontját valamennyire meg lehet védeni: az emberi agyat, az egyedi, észszerű emberi gondolkodást, ami nélkül tényleg csak kis fröccsöntött műanyag figurák vagyunk egy előre felrajzolt pályán. Mert hiába a VPN, hiába a biztonságos weboldal, hiába az ujjlenyomatos telefon, ha közben nem vigyázunk a szellemi integritásunkra. Minden reggel kinyitunk az összes kóbor információ előtt egy védtelen emberi agyat, és csak este csukjuk be újra, hogy aztán 6-7 órán keresztül megpróbáljon rendet vágni a káoszban.

Ennél biztosan többet érdemelne szegény.
Oszd meg, ha te is így gondolod...



by egalion

Comments powered by CComment